A Székelyföldről már az első világháború, majd Trianon óta tartó áttelepülés következményeként, valamint a bukovinai székelység szervezett telepítésével, az 1980-as évek becslése szerint mintegy huszonötezerre volt tehető a Magyarországon élő székelyek száma.

A magyarországi székelyek már a két világháború között létrehozták egyesületeiket, Budapesten Székely Kör is alakult. A Magyarországra került székely értelmiségi Bodor György egy székely vármegyét álmodott Tolna-Baranya vármegyében. Bonyhád központtal folytatta le a bukovinai székelyek letelepítését, 1945-ben egy szövetkezeti szövetséget hozott létre. A Völgységi Telepesek Központi Szövetkezete érdekvédelmi szervezet is volt, kulturális célokat is megfogalmazott. Ekkor a bukovinai magyarok még őrizték táncaikat, dalaikat, ruházatukat. A koalíciós időszak államilag támogatott kezdeményezése a Bonyhád-környéki Székely Telepesek Szabadművelődési Hivatala volt. 1947-től alapították meg a Bonyhádi Székely Múzeum Egyesületet, Herepei János sepsiszentgyörgyi múzeumigazgató irányításával. Földi István vezetésével létrehozták a teveli Körösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet és Internátust. Az ötvenes évekre azonban, ezek a szervezetek, intézmények nem működhettek tovább.

Éppen Földi István mérte fel, hogy az 1960-as évekre a bukovinai székelyeknél a kivetkőzés folyamata lezárult. Kis, elzárt falvakban megmaradt három régi rezesbanda (Izmény, Tabód, Závod) mellett két tánccsoport (Aparhant és Závod), egy–egy balladacsoport és gyermekkórus (Tevel), egy szövő szakkör (Lengyel). Lelkes helyi tanítók-tanárok és idős táncosok-énekesek álltak egy-egy csoportosulás mögött. Ezen kívül egy–egy népdalénekes, mesemondó is előfordult, továbbá szövő asszonyok vannak hét faluban. Öt szövő is volt Mucsfán, Majoson nyolc a szövőszékek száma. Név szerint is említi a kakasdi krónikaíró László Mártont, és nagyvejkei nótafa Gáspár Simon Antalt. Ez is mutatja a változások irányát, azt a fordulatot, amit az iparosítás keltett, generációk maradtak ki a közvetlen hagyományátadásból.

Az új mechanizmus kultúrpolitikai nyitásával egybeesett a „Röpülj páva” – mozgalom kibontakozása, eredményeként a két évtizede levetett népviseletet újra elővették az idősebbek. 1971 szeptemberében a szekszárdi „Szüreti napok”-on a népviseleti szépségversenyen harmadik díjat nyertek a kakasdi székelyek. A „Röpülj páva”- adások, az érdi és más körök megalakulása után az áttörés éve 1978, néhány kakasdi, majosi és más környékbeli településről származó székely az izményiekkel együtt, mint tolna megyei székelyek, megnyerték a „Röpülj páva” vetélkedőt.

A Tolna megyei tájház program 1983-ban még nem tükrözte a megye sokszínűségét. A hét tájházból négy különböző magyar, (decsi sárközi, magyarkeszi-i, szakályi kaposmenti, sióagárdi) három német nemzetiségi (Gyönk, Györköny, Mórágy). 1985-86-ban az izményi iskolában székely szobát rendeztek be. Ezt követően a Tolna megyei múzeum a bonyhádi Völgységi Múzeum kiállítóhely létrehozásával 1987. április 1-jétől a völgységi táj néprajzát és történetét összegző állandó kiállítást teremtett, amelyben az itt élő németek, helyi magyarok, bukovinai székelyek lakáskultúráját bemutató szobabelsők is vannak. Az első múzeumi hónap programsorában október 24-én „Bubacska, lakocska, menyecske” címmel népi gyermekjátékokat készítettek, székely népdalokat énekeltek, népmeséket hallgattak Lőrincz Aladárné Molnár Vilma szövő, a népművészet mestere és Höfler Lajosné tanítónő irányításával a gyerekek. Másnap a gimnázium egy osztálya „Székelyfonó” címmel adott műsort, melyet Klamik Aranka népművelő tanított be a fiataloknak. 1988. október 21-én a Magyar Földrajzi Gyűjtemény múzeummá avatási ünnepségén az érdi bukovinai székelyek életét bemutató kiállítást is berendeztek, elsősorban Fábián Margit tanárnő adomámyára alapozva.

Balás Gábor, aki már 1947-ben is könyvadománnyal segítette a Bonyhádi Székely Múzeumot, 1987-ben erdélyi és székelyföldi szakirodalomból álló 400 kötetes könyvadományával, a „Napkeleti Gyűjteménnyel”, vetette mag a Völgységi Múzeum szakkönyvtárának alapjait. A kiállítóhely székely-magyar rovásírást bemutató első időszaki kiállítását is ő kezdeményezte, és nyitotta meg 1988. január 13-án. Ezt követte ennek tájolása Izményben március 13-án, Tevelen április 1-jén, Szekszárdon április 20-án. Április 18-án rovásírás vetélkedő volt bonyhádi diákoknak. Június 13-án Andrásfalvy Bertalan nyitotta meg a Székely fafaragók és szövők bemutatóját a Völgységi Múzeumban.

A nyolcvanas évek második felében a szülőföldön ugyanakkor egyre fokozódott az eszeveszett falurombolási düh. „Szönyű hírek jönnek Erdélyből-Székelyföldről. Itt bujdosik az Anyaországban több ezer székely testvérünk. Ki törödik velük? Ki segíti őket?…Nemrégen hallottam, hogy 16000 székely testvérünk bujdosott el Magyarországon keresztül Bácska majd onnan nyugatra (OLVASZTÓTÉGELYBE).TRAGIKUS. Engedjük, hogy szétszóródjanak. Ezeréves történelmünkben nem volt erre példa.” – fogalmazta meg a györei Juhász János 1988-ban írt levelében a súlyos következményeket. A magyarországi székelység körében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tenni kell valamit, s ennek érdekében ki kell állni a nyilvánosság elé, mégpedig szervezett formában.

A fővárosban élő székely értelmiségből az a mag kezdeményezett, amely már akkor évek óta baráti beszélgetésekre gyűlt össze dr. Balás Gábor jogtörténész-író otthonában. Balás Gábor Székelyek nyomában című sikerkönyvét követően, ebben az időben jelent meg az általa szerkesztett „A székely művelődés évszázadai című kötet, amely a hazai lakosság figyelmét kívánta ráirányítani arra, hogy milyen kulturális értékek veszhetnek el végleg.

Hosszú, gondos előkészítő munka után, amikor a hazai politikai viszonyok már lehetővé tették. 1988. szeptember 22-én, Budapesten, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága V. kerület Steindl Imre 12. számú székházának tanácstermében, ismét megalakult a Székely Kör. Az alakuló közgyűlésen mintegy kétszázötvenen vettek részt. A budapesti székelyek, a Buda környéki falvak és Érd székely lakosságának képviselői mellett eljött, alapító tag lett nyolc Tolna megyei székely (Bonyhád: Sántha Lázár, Sántha Tibor, Szőts Zoltán, Bonyhád-Majos: Sántha Alajos, Izmény: Csiszér Ambrusné Palkó Margit, Lengyel: Fábián Andrásné, Fábián András, Nagymányok: Hadikfalvi István).

Az alakuló közgyűlés megvitatta és elfogadta az egyesület programadó alapszabályát. A Székely Kör kulturális egyesület, amely a székelység szellemi és anyagi kultúrájának megőrzésére, a közösségi élet, az együvé tartozás fejlesztésére törekszik. Dr. Domokos Jenő hangsúlyozta: A székelység kincsestárához tartozott a helytállás és emberi tartás megőrzése, a nehéz időszakokban is egymás segítése, ugyanakkor a más etnikumokkal való építő együttélés. Az ezerháromszáz évvel ezelőtt kialakult székelység, a magyarságnak e különleges sajátosságú népcsoportja, amely csodával határos módon élte túl a Kárpát-medence viharait évszázadokon át, még soha nem fenyegette oly közelről, mint azokban az években a közösségi halál: szülőföldjéről elüldözték, falvait, templomait lerombolták; eltiltották nyelvének használatától, dalaitól; meg akarták fosztani múltjától.

Dr. Balás Gábor kifejtette: a Magyarországra telepített bukovinai székelység többségében még azonos földrajzi környezetben él így alkalmas a sajátos szokások, a népi kultúra megtartására. Kóka Rozália énekkarát, a völgységiek jó példáját tekintették követendőnek, Bonyhád múzeumát, a tájházakat, kiállításaikat, a székely fafaragókat és szövőket, az izményi és kakasdi hagyományőrzőket, Sebestyén Ádámot, a majosi író-fafaragó Lőrincz Imrét és Domokos Pál Péter munkásságát emelte ki.

Ezért kezdeményezik, a közösségi ünnepek, művelődési események, szakkörök szervezését, létesítését; tanfolyamok tartását; képző- és népművészeti kiállítások szervezését, tudományos előadások rendezését, székelyekkel kapcsolatos kiadványok megjelentetését, általában a székely hagyományok ápolását. Megkülönböztetett gondot fordítanak az eredeti szülőföldön élő székely néppel, az ország más tájaira települt, az Al-Dunánál, a világ más részeiben élő székelyekkel való kulturális kapcsolatok ápolására, az ifjúság kulturális tevékenységének támogatására, segítik az anyaországba áttelepülők beilleszkedését.

Az alakuló ülés úgy döntött, hogy a budapesti Székely Körhöz a fővárosban, valamint a Buda környéki falvakban (Biatorbágy, Budajenő, Budakeszi, Budaörs, Érd, Etyek, Perbál, Telki, Zsámbék) lakó székelyek tartozzanak. Ugyanakkor felkérte a más településen élőket, hogy hozzák létre önálló egyesületeiket.

Az alakuló ülés megválasztotta a kör elnökségét. Az első választott elnök remetei Balás Gábor lett, az elnökség tagjai, pedig Antal Ferenc titkár, dr. Domokos Andrea, dr. Domokos Jenő, dr. Fábián János ügyvezető elnök, Gárdonyi Gáborné elnökhelyettes, Hompoth János, Kóka Rozália elnökhelyettes, dr. Kovács Péter elnökhelyettes, Marinovné Orosz Teréz, és Portik Ferenc, ősi szokás szerint helyet kapott minden „alapító-telep” képviselője.

1988. december 10.-én 16 órakor az Érdi Székely Népdalkör vendégszerepelt Bonyhádon a művelődési központban. Az érdi bukovinai székelyekből álló kórus fellépése adott alkalmat arra, hogy 17 óra 30-kor 30 fő, Aparhant, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Kakasd, Györe, Hidas, Kismányok, Lengyel, Majos, Nagymányok, Somberek képviseletében a Székely Kör szervezet előkészítő bizottságává alakuljon, csatlakozási szándékukat nyilvánították ki a csátaljaiak, véméndiek és bátaszékiek.

A régi bonyhádi községháza emeleti nagytermében 1989. január 26-án este ült össze a Hazafias Népfront Székely Bizottsága, a Székely Kör helyi ideiglenes vezetősége. Itt már Bátaszék, Tolna-Mözs, Nagyvejke is képviseltette magát. Tolna-Baranya-Bács székelyek lakta falvainak képviselői előtt Sántha Lázár, a Székely Kör alapító tagja ismertette a Székely Kör alapszabályát. A következő napirend a megyei tanács művelődési osztálya, a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ és a Völgységi Múzeum által támogatott, és május 14-ére kitűzött Székely Nap programterve volt, a Kör nagy erőpróbája, és hivatalos megalakításának tervezett napja. A tervben még szerepelt emlékfa-állítás Mártonffy Mór, a bukovinai székelyek első papja emlékére, székely népi együttesek műsora az erdélyi menekültek javára, kiállítás a Malonyai hagyatékból, és zárásképpen egy Tamási Áron darab. Lelkes felszólalások hangzottak el a kör státuszáról és bázisáról, a nap szervezéséről. Egészséges vita alakult ki a bonyhádi „Páva bál” elnevezéséről. Sebestyén „Bada” Feri bácsi javaslata tett erre pontot:-„Székely farsangi bál legyen a neve.” A március 7-i újabb találkozás és az eredményes munka reményében köszöntek el egymástól a megjelentek.

Ezt követően megkezdődött a tagtoborzás. A szervező bizottság elnöke Höfler Lajosné Kelemen Emma. Aparhant, Bonyhád, Majos, Györe, Izmény, Kakasd, Lengyel, Tolna-Mözs, Tevel előrehaladott szervezése, tehát a gyakorlat úgy alakult, hogy a demokratikus képviselet, a falvak kulturális életének támogatása érdekében célszerűnek látszott az önálló körök szövetségét létrehozni.

Az 1947 júniusában a szekszárdi Megyeházán tartott Székely Napok népművészeti kiállítását és népi műsoros délutánját a korabeli sajtó úgy értékelte, hogy sokat tett a bukovinai székelyek megismertetéséért. Az 1980-as évek végének bonyhádi „Székely Napok”- ja más üzenetet hordozott. A tradíciót a népi együttesek, szakkörök és a népművészet mesterei őrizték. A népművészet minden ágában éltek itt alkotók: Darabos Ambrus és Sebestyén Ferenc táncos, Fábián Ágostonné mesemondó, Nyisztor Bertalanné énekes, László László hegedűs, Lőrincz Aladárné szövő. Időközben felnövekedett egy új székely értelmiség, ők is és mások is felfedezték a székely népi kultúra értékeit. Könyvek, tudományos szakmunkák és hanglemezek jelentek meg. A rendezvényt szervezők, a bonyhádi Vörösmarty Ifjúsági és Művelődési Központ, a Völgységi Múzeum, a Városi Könyvtár és a Hazafias Népfront Székely munkabizottsága teremtett lehetőséget a székely kultúra nagyszabású bemutatkozására.

1989. május 20-án 16 órakor került sor a Székely Napok megnyitójaként és az erdélyi témájú könyv és hanglemez kiállításra és vásárra a Városi Könyvtárban, Mészáros Sándor bukovinai székely származású író, a „Kék hegyeken túl” önéletrajzi ihletésű kötet szerzője, közreműködésével, amelyet a vele folytatott beszélgetés követett. 18 órakor Sára Sándor „Hadak útján” című dokumentumfilmje vetítésére került sor a művelődési központban. Másnap 21-én délelőtt 8 órától a „Szélkerék” népzenei együttes a városban fogaton járva „mozsikált”, hogy megteremtse a megfelelő alaphangulatot. Népművészeti kirakodóvásár nyílott ugyanekkor a művelődési ház parkolójában, székely fafaragók, szövők és más népi iparosok tárgyaiból vihettek haza vásárfiát az oda látogatók. A múzeum udvarán 9 óra 30-tól avatta Sántha Lázár Beréti István fafargó emlékfáját. Felirata, „Mártonffy Mór 1739-1794 emlékére,” jelképein a kehely azt a papot hirdeti, aki a bujdosó székelyeket Moldvában összegyűjtötte, és Bukovinában letelepítette. 10 órakor Mayer Zsombori Erzsébet Erdélyből áttelepült Bonyhádon élő festőművész tárlatát nyitották meg. 10 óra 30-tól a hagyományőrző együttesek bemutatóján, a szabadtéri színpadon: az aparhanti, bátaszéki, csátaljai, garai, izményi, kakasdi, lengyeli, érdi, véméndi székely és az egyházaskozári csángó együttesesek léptek fel, nagy sikert aratva. 11 órától a ház előterében gyöngyfűzés, fűzfasíp, bubacska, lakocska készítés szórakoztatta a gyermekeket. Ebéd után a Teveli Körösi Csoma Sándor Székely Tanintézet növendékeinek találkozója (1946-1949-1989) volt a Népfront székházában. 16 óra 30-kor „Kalotaszegi és székely fotók, textilek a Malonyai hagyatékból” kiállítást nyitotta meg a múzeumban, Bodor Ferenc, a Tölgyfa Galéria vezetője. Bíró Fábián verse, Szilágyi Domokos Halál árnyéka ciklusából a Lázadás című részlet hangzott el. 17 óra 30-kor ugyanitt történt a Székely Körök Szövetségének magalakulása és első küldöttközgyűlése. 19 óra 30- kor Erdélyből áttelepült művészek szerkesztett műsora zárta a programot a művelődési központban.

A Székely Szövetség alakuló ülésének jegyzőkönyve szerint:

• a következő hagyományőrző csoportok:

1. Bátaszéki Hagyományőrző Csoport
2. Csátaljai Székely Népdalkör
3. Egyházaskozári Csángó Népdalkör
4. Felsőnánai Székely Asszonykórus
5. Györei Hagyományőrző Csoport
6. Izményi Székely Népi Együttes
7. Kakasdi Hagyományőrző Csoport
8. Lengyeli Hagyományőrző Csoport
9. Sombereki Székely Pávakör
10. Véméndi Székely Pávakör,

• két szakkör: a Hidasi Szakkör, a Mucsfai Szövő Szakkör, és
• négy újonnan szervezett Székely Kör: Aparhant, Bonyhád, Tevel, Tolna-Mözs

lépett szövetségre.

Szőts Zoltán a frissen megalakult Bonyhádi Székely Kör vezetőségi tagja köszöntötte a megjelent vendégeket, Bodor Györgynét, Bodor Ferencet, dr. Domokos Jenőt, a Budapesti és a Budakörnyéki Székely Kör képviselőjét, a pancsovai és székelykevei székelyek vezetőjét, majd a Himnusz eléneklése után ismertette a napirendet. Tájékoztatta a 28 küldöttet, az előkészítésről, felkérte a jegyzőkönyv vezetésére Gyegyói Gergelynét, hitelesítésre Fábiánné Dávid Erzsébetet, és Lovász Pálnét. Ezt követően Fábián Gergely a Bonyhádi Székely Kör elnökségi tagja ismertette az alapszabály tervezetét. Javasolta, hogy a helyi szervezeteknek eljuttatott alapszabály-tervezettel ellentétben a szövetség neve Székely Körök Szövetsége legyen. A „Dél-Magyarországi” megnevezés maradjon el. Ezután küldöttek csoportjuk megbízásából nyilatkoztak a csatlakozásról. Kóka Rozália, az érdi együttes vezetője bejelentette az Érdi Székely Kör is csatlakozni kíván a szövetséghez. Az al-dunaiak nevében Varga Sándor is kifejezte szervezeteik óhaját a belépésre.

A 16 alapító szervezet 28 küldötte megválasztotta a 9 tagú vezetőséget, elnökének Fábián Gergelyt (Bonyhád), alelnökének Gábor Pétert (Mös), titkárának Gyergyói Gergelynét (Bonyhád), tagoknak Albert Istvánt (Egyházaskozár), Csiszér Ambrusnét (Izmény), Fábiánné Dávid Erzsébetet (Felsőnána), Márton Menyhértet (Véménd), Szabóné Jakab Évát (Aparhant) Szőts Zoltánt, (Bonyhád).

Források:

• A lelki otthonteremtés szolgálatában. A Budapesti Székely Kör 1988-1994. 4-9. o.
• A Székely Hagyományőrzés Komplex programja 1989. kézirat
• A Székely Napok forgatókönyve 1989. kézirat
• A Székely Szövetség. Szőts Zoltán szerk. Székely kalendárium 1994. 1993, Szekszárd, 87-106. o.
• Elkülönülés vagy együttélés: székely autonómiatörekvések 1945-1950. Szőts Zoltán: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháborútól napjainkig. Bonyhád-Szekszárd 2007. 68-86. o.
• F.A.M.: Közösen ápolják hagyományaikat- Székely Kör alakult. Vasárnapi Hírek, 1988. szeptember 25.
• Jegyzőkönyv. Készült 1989. május 21-én a Völgységi Múzeumban megtartott Székely Szövetség alakuló küldöttgyűlésén.
• K. B.: Megalakult a Székely Baráti Kör. Magyar Nemzet, 1988. szeptember 23.
• Sebestyén Ádám-díjasok 1996-2000.- a Székely Szövetség tíz éve. Völgységi füzetek VII. Bonyhád, 2000.