“Bukovinai Találkozások” Nemzetközi Folklórfesztivál

Facebook Блеск A 2012. évi Bukovinai Találkozások XXIII. Nemzetközi Folklórfesztivál információi

Instagram Детейлинг go “Amikor az osztrák császárok Bukovinába jöttek, az idevaló magyaroknak akkor is méltó szerep jutott. Ime egy régi eset. 1851-ben Ferenc József császár Lembergből jövet Bukovinába, Csernovicba jött. Ünnepélyes fogadás október 21-én volt Csernovicban. Ezen a fogadáson Kolozsvár és Szamosujvár városi tanácsa is részt vett. E két város magyarul üdvözölte a császárt. Ebéd után táncbemutató volt és a császár Bukovina különböző nemzetekből álló népei táncát gyönyörrel szemlélte, ezek közt a Bukovinában lakó székelyekét is.” (Sántha Alajos: Bukovinai magyarok. Csátalja, 2009. 84. p)

Facebook Детейлинг Bukovina. Varázsos történetek tárháza: Szucsávában feredőzés, palanéca, terebúza málé, sosem látott dédanyám sosem látott konyhája, amiről annyit mesélt öreganyám, hogy, ha becsukom a szemem, szinte látom. Bukovina. Messzi, távoli vidék, nagyszüleim gyermekkori történeteinek helyszíne és egy keserves néhány sora: “Bukovina mit vétettem, hogy én benned nem élhettem.”. Bukovinai származás, mely falun még a ’70-es években sem csengett olyan megnyerően. Másféle illatok terjengtek a levegőben, másféle hangulat áradt, másféle szavakat lehetett hallani a szomszédos német házban és mást, a szemben lévő felvidéki házban, miközben mi, nagymamáknál nyaraló gyerekek, együtt játszottunk az utca porában és bámultuk a legelőről hazafelé ballagó teheneket. S két nagy bölcsesség, melyet rám hagyományozott istensegítsi születésű Győrfi Bori nannyám: “Édes leánkám, a szerelem olyan, ha .ra pottyanik es szeretni kell” és “Ne feledd: amelyent szakasztasz, olyant szagolsz!”. Bukovina. Ez az a néhány hirtelen felvillanó gondolat, emlék és megannyi kavargó érzés, melyek e szó hallatán feltörnek bennem.

Instagram Автостудия Глянец there A Prut, Szeret, Szucsáva, Moldava mentén fekvő és a Keleti-Kárpátok, valamint a Dnyeszter középső szakasza által határolt tájegység Bukovina néven történő hivatalos említése először a 18. század utolsó negyedében jelent meg. Bukovina “bükkerdőt” jelentő, szláv eredetű szó, mely a középkorban e tájegységnek csak a sűrű bükkerdővel borított részeire vonatkozott. A bukovinai vidék a 10-11. században a Kijevi Rusz Fejedelemséghez, majd a 12-13. században a Halicsi Fejedelemséghez tartozott. A 14. század közepétől a Moldvai Fejedelemség része, majd a 15. század végén erdélyi fennhatóság alá került. 1511 és 1769 között a vidék Moldva részeként az oszmán birodalom hódoltsága volt. 1774-ben osztrák seregek foglalták el. 1787-ben, mint bukovinai (csernovici) körzetet Galíciához csatolták egészen 1849-ig. Ezt követően külön közigazgatással, saját autonómiával rendelkező osztrák koronatartomány lett. Az I. világháború végére Romániához került, majd a II. világháború idején, 1940 közepén É-Bukovinát megszállta a Szovjetunió, később rövid időre újra román fennhatóság alá került, majd újravisszaállították a román-szovjet határt. A Szovjetunió felbomlását követően Bukovina északi része Ukrajnához, déli része Romániához tartozik. A 18- 19. században, az osztrák igazgatás idején Bukovinába több népcsoport tervszerű betelepítése valósult meg, mivel a tartomány gyéren lakott volt. A telepítések eredménye, hogy ezen a tájon találkozott és békésen éltek egymás mellett a nyugati és a keleti kultúrkörből származó népek. (Eugeniusz Kłosek: A vidék, az emberek és értékek világa. Fesztivál-katalógus, 2001. 16. oldal)
A népesség száma 1775-ben 79. 513 lélek (Biederman-féle népszámlálás), 1786-ban 171. 731 lélek, ami több mint 10 tíz százaléknyi emelkedést jelentett. Ezt a jelentős növekedést különböző népcsoportok telepeseinek bevándorlása eredményezte. 1890-re a népesség megnyolcszorozódott, 646. 591 lélek élt Bukovinában. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben; Kluczenko Vazul: Bukovina népe; Fordította: Katona Lajos. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár) 

Bukovina soknemzetiségű és sokhitű kárpáti kistérség; történelmi tájvidék, ahol nemzedékeken át harmonikus életet élt a többnemzetiségű társadalom, többek között az ukránok és románok mellett zsidók, németek, lengyelek, magyarok, oroszok, örmények, szlovákok és romák. Bukovina politikai, adminisztratív egységként 1774 és 1918 között létezett az Osztrák-Magyar Monarchia határain belül. Az etnikai sokszínűség egy megismételhetetlen multietnikus közösséget alkotott, melyet “Keleti Svájc”-nak, illetve “Európa miniatűrben” néven neveztek. Az egymás mellett élés lehetőséget adott a saját nemzeti öntudat létrehozására, mely megkövetelte és tanította egymás megértését, a másik értékeinek tiszteletben tartását. (Fesztivál-katalógus, 2003. 12. oldal)

A 20. század elejéről származó adatok szerint a legnépesebb népcsoport az ukránoké 305. 000 fővel, mely az összlakosság tekintetében 38 százalék. A románok 270. 000 fővel a lakosság 34 százalékát adták. A kereskedelmi és ipari tevékenységet folytató zsidó népességet 102. 000 főre becsülték, mely a lakosság 13 százaléka volt, ugyanakkor a bukovinai főváros, Csernovic legnépesebb nemzetiségi csoportját ők alkották. A németek 65. 000-en éltek, a bukovinai népesség 8 százalékát, a lengyelek 44. 000-en, a lakosság 5 százalékát adva. A magyarok (bukovinai székelyek) 1910-ben kb. 10. 000-en, a lakosság 1,3 százalékát tették ki, az óhitű orosz görögkeleti keresztény vallású lipovánok ekkor mintegy 3. 000-en voltak, a népesség 0,5 százalékát adták, az örmények 1. 000-en éltek ekkor és mindössze 0, 1 százalékát képezték a népeségnek. A cigányság számát a 19. század végén körülbelül 6. 000 főre becsülték, de felmérésük nehézségbe ütközött, mert tagjai sokszor azonosultak más népcsoportokkal. (Eugeniusz Kłosek: A vidék, az emberek és értékek világa. Fesztivál-katalógus, 2001. 17-19. oldal) 

A 20. század eleji vallásfelekezeti összetétel a következő volt: görögkeleti vallás 68 százalék, zsidó vallás 12 százalék, római katolikus 12 százalék, görög katolikus 3 százalék, evangélikus több mint 2 százalék. (Eugeniusz Kłosek: A vidék, az emberek és értékek világa. Fesztivál-katalógus, 2001. 19. oldal)

A fesztivál szempontjából rendkívül fontos ez a sokszínű nemzetiség. Bár a történelem vihara nemcsak bennünket, bukovinai székelyeket vetett más vidékre, székelységünk mellett identitásunk másik meghatározója a bukovinai származástudat és éppen ez az a közös vonás, mely mindegyik bukovinai népcsoport esetében meghatározó, függetlenül attól, hogy a mai napig ott élő népről  (pl. ukrán, román, lengyel) vagy éppen már emberöltők óta kitelepített népcsoportról (pl. német, lengyel, székely) van szó. Ugyanarról a vidékről énekel a bukovinai ukrán, román, székely, lengyel: Bukovináról, a szülőföldről, a vidékről, ahol él vagy élt, ahonnan elődei származnak, melyet el kellett hagynia. Bár különböző nyelvet beszélünk, mégis megdobban a székely szív, amikor az ukrán énekes erről a vidékről énekel. Ez az érzés, mint egy láthatatlan fonal köti a népcsoportokat ehhez a távoli vidékhez. Ez az érzés, mely egymáshoz köti a különböző kultúrkörből érkező embereket és szolgáltatja egyben a “Bukovinai Találkozások” eszmeiségét.

A bukovinai székelyek legutóbbi “felfedezésüket” egy televíziós vetélkedőnek (ld. Röpülj páva – 1978) köszönhetik, ahogyan a bukovinai lengyelek is televíziós közvetítésnek köszönhetően kerültek az érdeklődés középpontjába, Lengyelországban.

Ahogyan a bukovinai magyaroknál a székelytudat, a bukovinai lengyeleknél a “csadeci górálok” (csadeci hegyi emberek) identitástudata él. A bukovinai lengyel népcsoport három területről történt betelepítést követően jelent meg Bukovinában. Az egyik terület, melyről lengyel telepesek érkeztek a 18. században, az Osztrák – Magyar Monarchia területén található Csacza, ahol a hegyi emberek, a górálok éltek, innen az elnevezés: csadeci górálok. Ma ez a település Szlovákiához tartozik.

A fesztivál létrejötte szempontjából rendkívül fontos volt, hogy 1986-ban megalakult a “Jastrowiacy” együttes, melynek tagjai a Bukovinából kitelepített lengyelek, Jastrowie város lakói. Tevékenységüknek köszönhetően alakultak ki a kapcsolatok a többi lengyelországi folklórcsoporttal. Így született meg az az idea, mely kezdetét adta a Bukovinából elszármazott lengyelek folklóregyütteseinek találkozásának. Az első fesztivál, melyet Jastrowie-ben szerveztek, 1990. június 22-24. között “Csadeci Górálok Folklór Fesztiválja” nevet viselte, melyen kilenc hazai lengyel együttes, egy romániai lengyel és egy ukrajnai mutatkozott be. A rendezvény “alkotói”: Kazimierz Feleszko nyelvész, a Varsói Egyetem professzora és Zbiegniew Kowalski, néprajzkutató a Piłai Kultúrház munkatársa. A második fesztivál 1991. május 30. és június 2. között zajlott, melyre a hét hazai lengyel csoporton kívül két romániai lengyel, egy román, egy ukrajnai lengyel és két ukrajnai csoport érkezett. E két rendezvény hozta az újabb kapcsolatokat és eredményezte a fesztivál bővülését. 1992-ben a zsidók, 1993-ban a németek, 1996-ban a szlovákok, 1997-ben a magyarok és a bukovinai lengyelek Szlovéniából és az USA-ból, valamint 1998-ban az óhitű ruszinok mutatkoztak be a rendezvényen. 1992-ben a fesztivál új néven mutatkozott be: “Bukovinai Találkozások” Nemzetközi Folklórfesztivál. (Fesztivál-katalógus, 2005. 20-21. oldal)
A lengyelországi fesztivál szervezői és a bukovinai magyarok közötti kapcsolatfelvételre 1996-ban került sor, amikor a Székely Szövetség levélben kapott meghívást – a lengyel nagykövet közvetítésével – egy tudományos konferenciára, mely 1996. április végére szólt a lengyelországi Sejny-be. A meghívás elfogadását Rudolf László családfa-kutató szorgalmazta. Ő volt, aki megszervezte az utat, melyen részt vett Fábián Gergely, a Szövetség akkori elnöke és Csiki Béla elnökségi tag. A háromnapos konferencia a bukovinai kisebbségekről szólt előadásokkal, filmvetítésekkel és kulturális bemutatókkal tarkítva. Ezen a konferencián ismerkedett meg a Szövetség vezetése Kazimir Feleszko professzorral és Zbiegniew Kowalski néprajzkutatóval, a fesztivál szorgalmazójával és szervezőjével. Kowalski Úr ekkor adta át az első meghívót a bukovinai magyaroknak a lengyelországi fesztiválra. A VII. “Bukovinai Találkozások” fesztiválra (Jastrowie, 1996. január 6-9.) a kapcsolatot szorgalmazó Rudolf László mellett, Höfler Lajosné született Kelemen Emma, a Bonyhádi Székely Kör akkori vezetője utazott. A magyar résztvevőket nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadta a házigazdák és a lengyel média egyaránt. (A kapcsolatfelvétel rekonstruálva Rudolf László visszaemlékezéséből.) 

Felvonulás huszárokkal

Az ezt követő évben, 1997-ben a tolna-mözsi Hargita Néptánccsoport lépett fel Lengyelországban. 1997-ben Emma néni pályázatot írt a fesztivál bonyhádi megrendezésére, melynek szervezését már utóda, Bíró Sándorné rendezte meg a Wágnerné Pál Ágnes vezette bonyhádi művelődési központtal közösen. Számunkra ez volt az első, valójában a VIII. “Bukovina Fesztivál” Bonyhádon, mely 1997. május 1. és 3. között zajlott a Bonyhádi Székely Kör szervezésében.
1998-ban, nem volt Bonyhádon fesztivál, de Lengyelországba utazott a kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat, hogy képviselje a bukovinai székely kultúrát. 1999-ben, került sor a második bonyhádi, valójában pedig a X. “Bukovinai Találkozások” fesztivál megrendezésére, melyet már a Székely Szövetség rendezett meg, ettől kezdve minden évben vendégül látták a hazai szervezők Bukovina sokszínű népének hagyományőrzőit. 1999-től pedig két újabb helyszínnel bővült a fesztivál; a romániai Campulung Moldovenescben és az ukrajnai Csernovicban is találkoztak a bukovinai hagyományőrzők. A 2000. év a Székely szövetség számára azért volt különleges, mert a Milleniumi Székely Világtalálkozó és “Bukovinai Találkozások” XI. Nemzetközi Folklórfesztivál egyidőben zajlott, egyszerre látta vendégül a bukovinai székelység a székelyföldi és a bukovinai hagyományőrzőket.

A bonyhádi fesztivál programja az első két alkalommal a május 1-jei ünnep idején, 2000-ben egy hat napig tartó rendezvénysorozat keretében, majd 2001-től végleges időpontban, minden augusztus első hétvégéjén zajlott. 2006-ig háromnapos volt, később pedig kétnapossá vált a rendezvény. Pénteken érkeznek a külföldi csoportok, a fesztiválcsoportokat a szombati napon székelylakta települések látják vendégül, majd vasárnap kerül sor a hagyományos viseletes felvonulásra és gálaműsorra. A kísérő rendezvények között konferencia, kiállítás-megnyitó, nemzetközi táncház, népművészeti kirakodó vásár, borudvar, gasztronómiai kóstoló is szerepelt már.

A fesztivál előkészítése átíveli a teljes naptári évet. Télvíz elején már megkezdődik – az öt szervező ország közreműködésével- az együttműködési szerződés ünnepélyes aláírásának előkészítése, melyre általában januárban kerül sor, minden évben más helyszínen. Idén, a huszadik fesztivál megállapodását Jastrowie-ben írta alá: Lengyelország, Románia, Ukrajna, Magyarország és Szlovákia. A magyar felet idén Barabásné Fábián Elvira és Csibi Krisztina elnökségi tagok képviselték.

A fesztivál megállapodás aláírása 2009-ben Jastrowieben

Az aláírást megelőzően operatív megbeszélésen kerül sor az időpontok, a keretlétszámok és egyéb részletek pontosítására. Az aláírást követő időszakban zajlik az utazó csoportok megnevezése. Tavasz elején a lengyel főszervező, Zbiegnew Kowalski néprajzkutató személyesen keresi fel a szervező országokat és átadja a csoportok számára a meghívókat. Ekkor történik a katalógus anyagának, és a fesztiválszervezéssel kapcsolatos teendők pontosítása is. A fesztivál első helyszíne általában a májusban Lengyelország, júniusban Szlovákia, júliusban Románia, augusztusban Magyarország és októberben Ukrajna. Ettől eltérés akkor van, ha az adott országban más jeles rendezvényhez kapcsolódva rendezik meg a “Találkozásokat”. Az utazó csoportok anyagának összeállítása folyamatosan történik.

A “Találkozások” magyarországi, bonyhádi helyszínének szervezése, lebonyolítása már az előző év őszén kezdetét veszi a pályázatírással, a lehetséges támogatók megszólításával, tavasszal pedig folytatódik a társszervezőinkkel, önkéntes segítőinkkel – a Bonyhádi Székely Körrel, a Vörösmarty Mihály Általános Művelődési Központtal – közös előkészítő munkával.

A Székely találkozók alkalmával szűkebben – magunkban – ünnepelünk, a “Bukovinai Találkozások” alkalmával szélesebb körben, kibővítve ápoljuk hagyományainkat azon népcsoportokkal közösen, akiknek elődeivel őseink együtt éltek Bukovinában. A fesztivál céljai pontosan meghatározottak, évről-évre szinte változatlan formában, pontokba foglalva olvashatóak a program tervezetében és szabályzatában:

  1. A Bukovinában élő és élt nemzetiségek hagyományainak és népművészetének megismerése és értékelése, melyek láthatóvá válnak az együtteseik énekeiben, táncaiban, hagyományaiban és szokásaiban.
  2. A Bukovinában élő és élt etnikumok kölcsönös megismerése művészeti előadások keretében, valamint személyes kapcsolatok útján.
  3. A bukovinai kultúra, mint multikulturális jelenség (Európa miniatűrben) bemutatása.
  4. Bukovina, mint együttélési modell: a különböző nemzetiségek kapcsolatainak állandósítása és fejlesztése, minden etnikum sajátos kultúrájának és önálló arculatának megőrzése.
  5. Megismerni és közeledni Európa népeihez.
  6. Regionális és nemzetközi kulturális együttműködés.
  7. Európai nemzetek közeledése és megismerése az őket képviselő csoportokon keresztül.
  8. Egy nagy nemzetközi rendezvény megszervezése, rendezvény, amely rámutat arra, hogy milyen fontos
  9. A nemzetek feletti bukovinai értékek bemutatása azokon a megnyilvánulásokon keresztül, melyek élnek a megértésben és tisztelettartásban, a toleranciában az egymás iránti jó szomszédsági együttlétben a nemzeti csoportok körében.
  10. Bukovina népszerűsítése, mint harmonikus megértés és együttműködés lehetőségének példája a saját nemzeti és kulturális önazonosulás megtartásának megőrzésében.

A fesztivál jelentősége a Szövetség tagegyesületeinek életében és munkájában kiemelkedő. Az elmúlt 13 évben 24 tagegyesületünk 60 alkalommal utazott el a fesztivál öt külföldi helyszínére. A csoportok már a januári küldöttgyűlésen jelzik részvételi szándékukat. Több jelentkező esetén a szellemi bizottság tagjai megtekintik a tánccsoportok fellépő-koreográfiáját, és javaslatot tesznek az elnökség számára, melyet figyelembe véve születik meg a döntés, hogy ki utazik abban az évben és képviseli a bukovinai székelységet. A Szövetség célja, hogy a néptáncos műsorok színvonala emelkedjen, ezért az egyetlen hazai néptáncos eseményen – a fesztivál bonyhádi helyszínén – bevezette a szakmai szemlézést, melynek eredményét a csoportok írásban, segítségként kapják meg.

A fesztivál fontosságát a következőképpen fogalmazta meg Zbigniew Kowalski néprajzkutató: “A Bukovinai Találkozások jelképezi e régió multikulturális hagyományait és évszázadokon át tartó nyíltságát is. Rámutat arra, hogy milyen fontos helyet foglal el a megértés folyamatában a kultúra: befolyásolja a bukovinai közösség öntudatának alakulását főleg az ifjúság körében, közelebb hoz és egyesít, könnyedén legyőzi a “saját” és “idegen” határát.”

“Bukovina van. Bukovina csupán emlékezet. A régi tudósítók szerint Bukovina ma már csupán szöveg. Regény vagy emlékmű. Egy akkora országba megyünk, mint Luxemburg, csak épp ellentétes irányban haladunk: nem a jövő, a nyugati igények és a jól kiszámított lépés vezet előre minket, hanem a múlt kerül át a jelenbe, az emlékezet tájait keressük fel. Csak úgy tűnik, mintha előre haladnánk, de valójában visszafelé megyünk. Aki arra jár, óhatatlanul egy eltűnt világ Kelet-Európájára emlékezik.”
(Részletek Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz c. könyvéből. Magvető, Budapest 2009.)

Szarvas Irén

A 2012. évi Bukovinai Találkozások XXIII. Nemzetközi Folklórfesztivál információi

A 2011. évi Bukovinai Találkozások XXII. Nemzetközi Folklórfesztivál információi

A 2010. évi Bukovinai Találkozások XXI. Nemzetközi Folklórfesztivál információi