Családfakutatás

Rudolf László: A bukovinai székely családfakutatás története és eredményei

Facebook Блеск

Instagram Детейлинг Édesanyám Bukovinában, Józseffalván született. Tőle és nagymamámtól hallottam először gyerekkoromban Bukovináról, az eredeti családnévről, ami olyan egzotikusan hangzott: Flexon. Mindig izgatott a kérdés: honnan és hogyan került az első Flexon ősöm Bukovinába?

Facebook Автостудия Глянец A családban senki sem tudta a választ erre a kérdésre, ezért én elképzeltem egy lehetséges változatot: Napóleon oroszországi hadjárata során (1812) egy sebesült francia katona Lengyelországban maradt. Amikor meggyógyult, előbb Galíciába, majd Bukovinába került – így jutott el Józseffalvára. A gyerekként kitalált történet szép, de ma már tudom, hogy valószínűleg nem igaz. A név angolszász: Angliában és az Egyesült Államokban élnek csak Flexon nevűek. A DNS-vizsgálat viszont azt mutatja, hogy apai ágon az ősök szláv, azon belül pedig lengyel származásúak.

https://www.facebook.com/detailing.com.ua Facebook Детейлинг A család eredetének máig nem tisztázott izgalmas kérdése mellett 1981-ben az első bukovinai utazás élménye is mély benyomást tett rám. 1991-ben családostól visszakerültem Bátaszékre, s hamarosan előjöttek gyermekkorom megválaszolatlan kérdései: honnan és hogyan került Bukovinába az első Flexon ősöm? Elhatároztam, hogy elkészítem a családfámat: bíztam benne, hogy abból majd minden kiderül. A régi józseffalvi és bácsjózseffalvi anyakönyvek a bátaszéki plébánián voltak. Herendi János plébánostól engedélyt kaptam, hogy átnézzem őket. Ekkor jött az isteni szikra: mi lenne, ha számítógépre vinném az összes anyakönyvi bejegyzést, aztán programot írnék, amely elkészíti bárkinek a családfáját, aki Józseffalván született?! Az ötletet tett követte: közel két évig jártam szabadidőmben a plébániára, s számítógépes adatbázisba írtam a családfák elkészítéséhez elengedhetetlenül szükséges neveket és dátumokat. Újabb két év kellett arra, hogy az adatbázisban az egyértelmű hibákat kijavítsam és, a neveket egységesítsem és megírjam a családfakészítő programot. A program elkészült és nagy visszhangot váltott ki: még a Guinness Rekordok Könyve 1996-os magyarországi kiadásába is bekerült!

https://www.instagram.com/detailing_studio Instagram Автостудия Глянец A siker ellenére tisztában voltam az adatbázis hiányosságaival is: ha valakinek nemcsak józseffalvi ősei voltak, róluk bizony a nevükön kívül szinte semmit sem tudtam. Ekkor ismerkedtem meg Höflerné Kelemen Emmával, aki ösztökélt a többi bukovinai falu (Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva és Istensegíts) anyakönyveinek feldolgozására. Emma néni ötletét megköszöntem és továbbfejlesztettem: mi lenne, ha nemcsak családfák készítésére lenne alkalmas a számítógépes adatbázis, hanem más témákban kutatók is tudnák használni?! Ehhez azonban minden egyes anyakönyvi bejegyzés minden egyes adatát számítógépre kell vinni.

Andrásfalva anyakönyveinek gépre vitele emiatt már lényegesen lassabban ment, ráadásul a falu lélekszáma is nagyobb volt, mint Józseffalváé. 1999-ben talált meg az interneten keresztül Elizabeth Long az Egyesült Államok-beli San Diegóból: férje nagymamája Andrásfalván született! A levelezésből máig tartó munkakapcsolat lett: Elizabeth is besegített az andrásfalvi, majd később a többi falu anyakönyveinek számítógépre vitelébe, kutatta a Kanadába és az Egyesült Államokba kivándorolt bukovinai székelyek nyomait.

Időközben a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének anyagi támogatásával sikerült megszerezni mikrofilmen a Magyar Országos Levéltárból az összes bukovinai székely anyakönyv másolatát, ami után már otthon tudtam számítógépre vinni az anyakönyvi bejegyzéseket. A 2000. esztendő újabb mérföldkövet jelentett a most már egész Bukovinára kiterjedő kutatásban és feldolgozásban: az Al-Dunára kivándorolt bukovinai székelyek anyakönyveit kutatva megismerkedtem a székelykevei születésű, Ürményházán papi szolgálatot teljesítő Erős Lajossal, akinek az ősei Andrásfalván és Józseffalván születtek. Segítségével megnyíltak előttem a Nagybecskereki és Temesvári Püspökség levéltárai, és a plébániákon lévő anyakönyvek is mind rendelkezésemre álltak. Romániában is akadt egy Erős nevű pap, Erős Miklós, Gyorok plébánosa, aki a kevéssé ismert, de szintén nagylétszámú gyoroki kirajzás megismeréséhez nyújtott komoly segítséget.

A 2005 végén kapott súlyos betegség rádöbbentett arra, hogy egész eddigi munkám kárbavész, ha nem lesz, aki publikálja kutatásaim eredményét. Ekkor elhatároztam, hogy korábbi sokirányú tevékenységemet leszűkítem, s “Bukovinai székely családok” címmel könyv formájában jelentetem meg előbb az öt bukovinai székely falu, majd a jelentősebb kirajzások családtörténetét.

Minőségileg új, nehezebb fázisába lépett a kutatás, ugyanis szerettem volna megtalálni minden ember nyomát, aki Bukovinában született. Azokkal a családokkal, személyekkel nem is volt nagy gond, akik a bukovinai székelyek hagyományosan ismert kirajzásait követték. Akik azonban egyénileg vagy kisebb csoportokban vándoroltak el Bukovinából sokszor teljesen ismeretlen helyekre, azokat megtalálni nagyon nehéz. A családfakutatás során a legnagyobb probléma az, amikor nem tudjuk, hogy egy ős honnan jött az adott településre, vagy egy leszármazott hová távozott onnan?!

A sorozat első köteteként megjelent Józseffalva esetében igyekeztem mindenkit személyesen vagy telefonon megkeresni, aki Józseffalván vagy Bácsjózseffalván született, s érdeklődtem azokról a hozzátartozókról, akiknek nyoma veszett. Sok személyről kiderült, hogy még Bukovinában vagy Bácskában meghalt csecsemő vagy kisgyerek korában, csak nem írták be a halotti anyakönyvbe. A hiányzó felnőttek közül sokan odavesztek az I. vagy a II. világháborúban, többen Kanadába vagy az Egyesült Államokba vándoroltak.

Továbbra is akadnak azonban olyan személyek, illetve családok, akikről semmilyen új információt nem sikerült beszerezni: ők nyomtalanul eltűntek Józseffalváról. Ezek kutatását egyelőre felfüggesztettem, de nem mondtam le véglegesen a megtalálásukról. Remélhetőleg mire megjelenik a tervezett sorozat utolsó kötete, addigra sikerül újabb és újabb eltűntek nyomára bukkanni. Az első kötet megjelenése után tartott könyvbemutatókon újabb helyek láttak napvilágot, ahová bukovinai székelyek kerültek: Zsíl-völgyi települések: Lupény, Petrozsény és Vulkán, illetve az Al-Dunán: Kevevára. Sikerült utólag néhány egyedileg elvándorolt józseffalvi család nyomára is bukkanni! Az eltűnt személyek kutatását összekapcsoltam a Bukovinában és Bácskában készült, elsősorban családi jellegű fényképek gyűjtésével. A gyűjtés annyira sikeres lett, hogy egy önálló kötetben (“Józseffalvi fényképalbum”) jelentettem meg őket.

Kóka Rozália mondta 1991-ben Érden az I. Országos Bukovinai Székely Találkozón: “Bukovinai székely nem születik, csak temetik.” Való igaz: a bukovinai székelyek 1941-es bácskai, majd 1945-ös dél-dunántúli letelepítésével véget ért egy korszak a bukovinai székelység életében. Most már csak bukovinai székely leszármazottak – unokák, dédunokák, ükunokák – születnek, a Bukovinában születettek pedig előbb-utóbb mind elmennek. Ezeknek az embereknek állít emléket az egész sorozat: a bukovinai székelyek kirajzásokkal és vándorlásokkal teli útját a család, sőt az egyes személyek szintjén követi nyomon. 2014-re, a Madéfalvi veszedelem 250. évfordulójára szeretném a sorozatot befejezni.

1995-ben indítottam útjára a “Székely füzetek” című kiadvány sorozatot, melynek egyes példányai alkalmanként, elsősorban a Székely találkozókhoz kapcsolódóan jelentek meg. Ezekben a füzetekben olyan dokumentumokat igyekeztem közkinccsé tenni, melyeket kutatásaim során találtam és úgy gondoltam, hogy másokat is érdekelhetnek.

Bukovinai székely témájú könyvek kiadásában is segédkeztem: Székely Maginával közösen jelentettük meg 2005-ben a “Székely Albert józseffalvi ezermester” című könyvecskét. Sántha Alajos: “Bukovinai magyarok” című könyvének második kiadását pedig én készítettem el nyomdakész állapotra 2009-ben.

Kapcsolódó linkek:

Családfa ága rügyével – A Hét Nap cikke Rudolf Lászlóval