Népdalénekes, a Népművészet Mestere

1929. április 28-án született Hadikfalván. Édesapja Erdős Pál, édesanyja Erős Emerencia, földművesek voltak. Hat éves korától dolgozott és gondozta dédnagyapját, akivel sokat énekelgetett. 1945-ben Tevelen telepedtek le, majd Felsőnánára ment férjhez. 1971-től ott kezdett énekelni a székely körben, majd 1980-tól Érden él, az Európa-díjas Érdi Bukovinai Székely Népdalkör tagja. Több száz népdalt tud. Ezeknek zömét gyermekkorában tanulta dédapjától és szüleitől. Erős, tiszta, csengő hangja van. Keservesei, balladái a bukovinai székely népdalkincs legértékesebb darabjai. Mindig nagy átéléssel dalolja kedves énekeit s szeretettel, szívesen tanítja a fiatalokat.

1995. augusztus 20. alkalmából a Népművészet Mestere címmel tüntették ki, majd 1996-ban megkapta a Sebestyén Ádám-díjat.

„Mikor énekelek, elfelejtem minden bánatomot. A mai napig es én örömöbe es, keservembe es énekelek. Fújom azokat a szép keserveseket, amiket dédöregapámtól, s a szüleimtől tanultam, s valahogy könnyebb lesz a szüvem.”
Lejegyezte: Kóka Rozália (FolkMAgazin)