A díj alapításáról 1996-ban döntött a Székely Szövetség, s azoknak kívánta odaítélni, akik az ősi bukovinai kultúra őrzésében és ápolásában kiemelkedő tevékenységet folytattak. Első ízben 1996. június 28-án ítélték oda az elismerést Bátaszéken, a hatodik Székely találkozón. A díj emléklapját Kontár Juraj grafikus tervezte, a bronz emlékplakettet Adorjáni Endre szobrászművész készítette.
Az elismerést Sebestyén Ádámról (1921- 1996) a neves bukovinai székely származású önképző, amatőr néprajzi gyűjtőről nevezték el, aki földműves, kántor, bankár, hagyományőrző, szervező, csoportalapító és vezető volt. Munkásságát többek között “Sebestyén Gyula” – emlékéremmel, Babits Mihály-emlékplakettel és Alkotói-díjjal is elismerték.
”Sebestyén Ádám ember volt, akinek voltak kiváló jellemvonásai és gyarlóságai is. Ember volt, akinek volt egy eltökélt szándéka: papírra vetni a szűkebb népcsoportról, a bukovinai székelyekről olyan dolgokat, amelyek eltértek és különösnek számítottak más környezethez tartozó népcsoportok szokásaihoz képest. Mindent meg akart örökíteni, hogy a fiatalok tudjanak apáikról több nemzedék múlva is, ezért mindent papírra akart vetni a székelyekről, ami egyszer fontos lehet: hogy kik voltak, hogy hívták, mi volt a nevük, hányan voltak, amikor menekültek, s mindent. ami fontos, s minket jellemez.” (részlet Sebestyén Imre Dezső: Sebestyén Ádám élete és munkássága c. munkájából 4-5. oldal. 1997).
A díj létrehozásáról 2006-ban döntött a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, melyet a fiatal hagyományőrzők buzdítására és jutalmazására, az ősi kultúra őrzéséért adományoz az arra méltó ifjú embereknek. Az elismerést első ízben 2006. augusztus 4-én, a “Bukovinai Találkozások” Nemzetközi Folklórfesztiválon ítélték oda Csibi Krisztinának kiemelkedő hagyományőrző tevékenységéért. A díj emléklapját Kontár Juraj grafikus tervezte.
Gáspár Simon Antal (1895-1978), egy szegény, istensegítsi földműves családba született, a hat elemit kitűnő eredménnyel végezte, s tanítói továbbtanulásra javasolták, erről le kellett mondania a család szűkös anyagi helyzete miatt. Magyarországon véglegesen Nagyvejkén települt le, de 1963-ban fiához költözött, Halásztelekre. Az 1950-es évektől néprajzosok, népzenekutatók keresték fel, mert kiváló adatközlőnek bizonyult. 1963-ban a Népművészet Mestere-díjat is megkapta.
“Gáspár Simon Antal mintegy 60, kézzel írott vékonyabb-vaskosabb füzetbe rögzítette nyelvi – történeti – néprajzi följegyzéseit, énekeit. Gyűjtői, majd lejegyzői munkáját tudatosan kezdte és végezte. Az 1920-as évek elején, fiatal parasztemberként jelentkezett nála annak az igénye, hogy Istensegíts zenei és egyéb hagyományait leírja, összeszedje, ezzel utódai számára megörökítse, feledéstől megmentse.” (részlet Gáspár Simon Antal: Az én szülőföldem, a bukovinai Istensegíts c. könyvéből 152. oldal. Akadémiai Kiadó, Bp. 1986)
Bátaszék, 1996. június 28.
Tevel, 1998. június 27.
Zomba, 2000. augusztus 18.
2001
2002
2003
2004
Kakasd, 2006. július 1.
Tevel, 2008. június 21.
Kakasd, 2009. november 15.
Bonyhád, 2006. augusztus 4.
Kakasd, 2009. november 15.