Hirtelen, váratlanul hagyott itt bennünket Dimén Gáspár, aki a Székely Szövetség megalakulásától tevékeny részese a szervezet életének és emblematikus, meghatározó alakja volt a bukovinai székely hagyományőrzésnek.

1990-től évtizedekig vezette a Teveli Székelykört. Anekdotáit, mulatságos, a székely nyelvjárást hűen visszaadó történeteit, mindig vidám és magával ragadó egyéniségét mindenütt ismerték és kedvelték. De nemcsak a színpadon élte a székelyek örökségét.

Saját örömére is énekelt, táncolt, az osztováta mellett szőtt, lakodalmi gazdaként vitte tovább a szokásokat, részt vett a hadikfalvi betlehemesjáték újraélesztésében, minden érdekelte, ami a népcsoportjának kultúrájához tartozott.

Családja volt számára a legfontosabb. Szeretettel és gondoskodással vette körül őket.

Dimén Gáspár 2002-ben vette át a kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Sebestyén Ádám díjat.

Távozása nagy veszteség számunkra. Emlékét és átadott tudását megőrizzük.

Isten nyugosztalja!

Radák János, néptáncoktató, koreográfus

(1969. 06.06. – 2023.02.17.)

Drága Jani!

Tegnap délután tudtuk meg. Az online tér, ahonnan tudatosan tartottad távol magad, pillanatok alatt megtelt a döbbenetes és felfoghatatlan hírrel. Majd beindultak a telefonálások, hosszabb-rövidebb beszélgetésekben idéződtek meg a közös pillanatok, hogy aztán a sírástól, a fájdalomtól megnémulva, percekig csak együtt lélegezzünk.

Bizonyára csak mosolyognál rajtunk. Mert ahelyett, hogy együtt virrasztanánk mi, hátramaradottak, kétségbeesésünkben ilyen rideg eszközökhöz folyamodunk.

Épp a napokban került elő az a régi újságcikk, ami az első bonyhádi táncos képzésről jelent meg 2000-ben. Téged kértünk föl, hogy az archív felvételek segítségével taníts minket.

Pillanatok alatt felmérted, milyen veszélyes teher is egy csoportnak a saját táncait, kultúráját visszatanítani, azt, amit ők mindenkinél jobban ismernek. Forradalmat csináltál. Mindezt olyan szerényen, könnyedén és egyszerűen tetted, hogy azt sem tudtuk, micsoda nagyszerű dolog részesei vagyunk.

Évről-évre fokozatosan, kis lépésekben hoztad felszínre azt az anyagot, amit ma színpadon látunk. Tudtad, hogy nem lehet bennünket egyik napról a másikra szembesíteni azzal, hogy amit a magunkénak vallunk, az nem feltétlenül a teljes és hiteles tudás.

Mestere voltál a kiélezett helyzetek csitításának, tompításának, a megnyugtató válaszoknak. Mert záporoztak a kérdések akkoriban. „Nem jó, amit tanítok?” „Miért ezt vettük át?” „Hol voltak ezek a felvételek?” „Mihez kezdünk most?”

Mindig mosolygósan, megértően válaszoltál ‒az időnként bizony balga kérdésekre is. Csak most látjuk, mekkora tudás, alázat, emberismeret, szív kellett ehhez.

Átvezettél minket egy krízis időszakon úgy, hogy egy percig sem kételkedtünk Benned, a szavaid, a meglátásaid megkérdőjelezhetetlenek azóta is.

Sokat dolgoztál értünk: módszertani kiadvány, táncoktatás, színpadi bemutatkozások. Nem csak Magyarországon, hanem Dél-Erdélytől Al-Dunáig ismernek a bukovinai magyarok.

Tanúi lehettünk az Etelkával való kapcsolatotok bimbózásától a házasságkötésig, a gyerekek születésétől a házépítésig. Közben tanítottatok, kitartóan, fáradhatatlanul és szeretettel.

2016-ban, talán az egyetlen nem bukovinai származásúként Sebestyén Ádám-díjat is kaptatok Etelkával együtt.

Mert Ti így, együtt voltatok a miénk, Etelka és Jani.

Családod mérhetetlen fájdalmában osztozunk. Tanításaidat megőrizzük!

Nyugodj békében, Jani!

Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége

Fotó: Domokos Gábor